Regional Anti-Discrimination Websites: National University of Galway, Ireland NEKI Legal Defence Bureau for National and Ethnic Minorities Mirovni institut - The Peace Institute Via Iuris - Center for public advocacy
Info Platform Austria   Info Platform Hungary    Info Platform Slovakia    Info Platform Slovenia     

Annotált bibliográfia

 

 

§         A hátrányos megkülönböztetés tilalmától a pozitív diszkriminációig

A jog lehetőségei és korlátai

Indok, 1998.

 

Az INDOK Alapítvány 1998. márciusában konferenciát szervezett, amelynek témája az volt, hogy vajon szükség van-e antidiszkriminációs törvényre hazánkban. A kötet az ott elhangzott előadások anyagát gyűjti egybe. Első részében az egyenlő bánásmód elméleti kérdéseit különböző szempontok szerint feszegeti többek között Kaltenbach Jenő, Sándor Judit, Csepeli György, Kemény István. Kardos Gábor, Furmann Imre és Noszkai Gábor arról fejti ki véleményét, hogy jogászként miben látja a törvény megalkotásának szükségességét. A konferencia más előadói gyakorlati szemszögből vizsgálják a nők, a fogyatékosok, és a kisebbséghez tartozók hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelmet.

 

§         Fitsum A. Alemu: A tesztelés mint bizonyítási módszer a bírósági eljárásban

Fundamentum, 2000. 2.

/http://157.181.181.13/dokuk/00-2-09.PDF/

 

A szerző a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) munkatársaként a cikkben a tesztelés módszerének, és annak bizonyítékként való értékelésének kérdéseit feszegeti. A tesztelés módszerét az Egyesült Államokban kezdték el használni elsősorban a lakhatási diszkriminációk feltárására és bizonyítására. A cikk részletesen ismerteti a módszer ottani alkalmazásának és perbeli felhasználásának módozatait. Ezt követően foglalkozik azzal, hogy a hazai jogi és társadalmi környezet milyen teret biztosít a tesztelés módszerének adaptálására. A szerző kifejti, hogy elsősorban a munkaügyi és vendéglátó-ipari diszkriminációk feltárására és bizonyítására alkalmazható álláspontja szerint ezen tényfeltáró technika. Ismerteti azt a két ügyet, amelyben a NEKI az amerikai minta alapján sikeres tesztelést hajtott végre hazánkban. A munkaügyi illetve vendéglátó-ipari diszkriminációs ügyekben a tesztelést követően, annak eredményére is alapozva a szervezet később jogi eljárást kezdeményezett.

 

§         Krizsán Andrea: Amerikai alapú megközelítés a faji alapú diszkrimináció értelmezésében

Fundamentum 2000. 3.

/ http://157.181.181.13/dokuk/00-3-01.PDF /

 

A szerző cikke főként az amerikai, faji alapú diszkriminációval kapcsolatos alkotmányos és ítélkezési gyakorlaton, illetve e gyakorlat másodlagos és elméleti elemzésén alapul. A szerző célja azon elvek bemutatása, amelyek hozzásegítenek a faji alapú diszkrimináció fogalmának jobb megértéséhez. A tanulmány a faji diszkrimináció legegyszerűbb és leghétköznapibb formáitól a sok szempontból vitatott elméletek által alátámasztott komplexebb változatok felé halad. Ennek során a diszkrimináció széles értelmezése mellett érvel, amelybe az egyéni alapú aránytalan bánásmód elvén (individual disparate treatment) túl a nagyobb teher elvének (disparate impact) olyan változatai is beleférnek, ahol a sérelem nem feltétlenül vezethető le az állam vagy más diszkrimináló fél megkülönböztető szándékából. A szerző részletesen elemzi, mit érthetünk faji klasszifikáció alatt, az amerikai Legfelsőbb Bíróság több esetjogának ismertetésén keresztül is árnyalva a fogalmat. A cikk második részében Krizsán a diszkrimináció egyes kategóriáinak ismérveit fejtegeti, így az egyéni megkülönböztetett bánásmóddal, a rendszerszerű megkülönböztetett bánásmóddal, és a rendszerszerű aránytalan teherrel foglalkozik. Végezetül ismerteti azon elméleteket, amelyek a diszkrimináció okozta sérelmeket próbálják leírni, megragadni (procedurális elmélet, csoport-hátrány elmélet, stigma elmélet).

 

§         Kovács Krisztina: A diszkrimináció-tilalom kiterjesztése az Emberi Jogok Európai Egyezményében

Fundamentum 2000. 4.

/ http://157.181.181.13/dokuk/00-4-03.PDF /

 

2000 június végén az Európa Tanács keretében működő Miniszterek Bizottsága egy az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez kapcsolódó új kiegészítő jegyzőkönyvet fogadott el. Ez a dokumentum az egyezmény 14. cikkében foglalt, a konvencióbeli jogokra korlátozott diszkrimináció-tilalmat egy általános, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a nemzeti jogrendszerekben biztosított valamennyi jogra kiterjesztő rendelkezéssel váltja fel. A szerző cikkében arra keresi a választ, hogy a jegyzőkönyv életbe lépése milyen változást eredményezhet az egyezmény esetjogában, és milyen kötelezettséget ró a dokumentumot magukra nézve kötelezőnek elismert tagállamokra, elsősorban a 12. jegyzőkönyvet aláíró Magyarországra.

 

§         Pap András László: Az esélyegyenlőség logikája

Fundamentum 2001. 2.

/ http://157.181.181.13/dokuk/01-2-07.PDF /

 

A szerző cikkében az Európai Unió 2000. júniusi irányelve kapcsán elemzi azt a két elutasított törvényjavaslatot, amelyet esélyegyenlőségi témában nyújtottak be 2001-ben az országgyűlés emberi jogi bizottsága elé. Hack Péter és Kóródi Mária a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség biztosításáról nyújtott be törvényjavaslatot, Kaltenbach Jenő kisebbségi biztos a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépésről és az egyenlő bánásmód biztosításáról készített törvénytervezetet. A szerző cikkének bevezetésében az amerikai Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára is utalva kifejti, hogy álláspontja szerint Magyarországon, a hazai társadalmi realitásokat szem előtt tartva az antidiszkriminációs jognak elsődlegesen a nemzeti-etnikai kontextusra kell fókuszálnia. Emellett, eljött az ideje az Alkotmány 70/A § (1) bekezdésében foglaltak autentikus értelmezésének, egy átfogó antidiszkriminációs törvény elkészítésének, fejti ki Pap András László. Az antidiszkriminációs törvénytervezetek személyi és tárgyi hatályával kapcsolatban utal arra, hogy az Egyesült Államokban az antidiszkriminációs stratégia kettős mércét alkalmaz az állami, illetve a privát szféra tekintetében. A szerző megvizsgálja, hogy a közvetlen és közvetett diszkriminációval, illetve a „pozitív diszkriminációval” hogyan foglalkozik a két törvénytervezet. Részletesen elemzi a Kaltenbach - tervezet bizonyítási teherre, illetve a kisebbségi biztos hivatalának hatásköri bővülésére vonatkozó javaslatait. A Hack – Kóródi javaslat az antidiszkriminációs jogérvényesítés középpontjába a sajátos jogállású Egyenlő Esélyek Bizottságát helyezi. A cikk végezetül megvizsgálja, hogy a két tervezet a hátrányos megkülönböztetés külön nevesített estei közül mely területekkel, hogyan foglalkozik.

 

§         Krizsán Andrea: Diszkrimináció-tilalom a kisebbségi biztos gyakorlatában

Fundamentum 2001. 2.

/ http://157.181.181.13/dokuk/01-2-02.PDF/

 

A szerző cikkében a kisebbségi biztos antidiszkriminációs politikájával, illetve a legnagyobb hazai kisebbség, a cigánysággal szemben megnyilvánuló faji, etnikai alapú diszkriminációval foglalkozik. A diszkrimináció fogalmát Krizsán tágan értelmezi: álláspontja szerint a faji diszkrimináció nem kizárólag a rasszista szándéktól vezérelt, egyenlőtlen bánásmódban megnyilvánuló, nyíltan faji alapú klasszifikáló cselekedeteket foglalja magába, hanem olyan cselekedeteket és gyakorlatokat is, amelyek bár egyenlő bánásmódot biztosítanak a kisebbségi és többségi egyéneknek, arányaikban mégis nagyobb terhet rónak a kisebbség tagjaira. Ezek a gyakorlatok sok esetben nem rasszista szándékból indulnak ki, illetve e szándék nem mutatható ki, s a hátrány, bár közvetlenül a diszkriminatív gyakorlat idézte elő, tulajdonképpen intézményes, rendszerszerű problémákból fakad. A kisebbségi ombudsman hivatala a szerző szerint az antidiszkriminációs elv alkalmazása szempontjából a bíróságokat három alapvető területen egészíti ki: formális helyett szubsztantív igazságosságra törekszik, a panaszok megoldásában gyorsabb és olcsóbb, kevésbé formális, végezetül rendelkezésére állnak jogpolitikai és jogalkotást kezdeményező jogosultságok. A szerző cikkében az ombudsman működésének első öt évét elemzi a tágan értelmezett antidiszkriminációs politika tükrében. Megvizsgálja a kisebbségi biztos diszkrimináció-fogalmának néhány sarkalatos elemét, illetve azt, hogy az ombudsman hogyan használja az intézmény rendelkezésére álló eszközöket és hatáskört e diszkrimináció fogalom érvényesítése és a faji alapú diszkrimináció elleni küzdelem érdekében.

 

§         Sándor Bea: Diszkrimináció a munkahelyen

Fundamentum 2002. 3 – 4.

/ http://157.181.181.13/dokuk/02-34-14.pdf /

 

A szerző cikkének bevezetésében felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon kevés szó esik azokról az európai parlamenti és tanácsi határozatokról, amelyek a melegeket és leszbikusokat megillető egyenlő jogok mellett érvelnek. Sándor Bea történeti áttekintést nyújt az emberi jogok, illetve az Európai Unió szociálpolitikájában megnyilvánuló diszkrimináció-ellenes törekvések alakulásáról 2000-ig. Részletesebben foglalkozik az Európai Unió Tanácsának irányelvével (2000/78 EK), amely megteremti az általános keretet az egyenlő bánásmód érvényesülésére a foglalkoztatás területén. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy míg a munkaügyi direktíva csak a szexuális orientáció alapján való megkülönböztetésről tesz említést, a nők egyenlő jogait pedig az Európa Tanács 1976. február 9-i keltezésű, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvéről szóló, 76/207 EK irányelve védi, addig a munkához, szakképzéshez, szakmai előmenetelhez jutás, valamint a munkafeltételek terén az Európai Bíróság gyakorlata szerint ez utóbbi nyújt védelmet a transznemű személyek diszkriminációja ellen is.  Az uniós gyakorlatot követően a cikk rátér a hazai diszkrimináció-tilalmi rendelkezések elemzésére a foglalkoztatás tekintetében, elsősorban a szexuális orientáción alapuló megkülönböztetéshez való viszonyulást szem előtt tartva. A szerző javaslatokat fogalmaz meg egy átfogó antidiszkriminációs törvény megalkotására, amely tartalmazná a 200/78 EK és a 200/43 EK irányelvekben felsorolt összes csoport elleni diszkrimináció tilalmát, valamint a nem és a családi állapot szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, a két irányelvben felsorolt valamennyi területen.

 

§         Farkas Lilla – Kádár András Kristóf – Kárpáti József: Néhány megjegyzés az egyenlő bánásmódról szóló törvény koncepciójához

Fundamentum 2003. 2.

/ http://157.181.181.13/dokuk/03-02-10.pdf /

 

A szerzők bár üdvözlik, hogy 2003-ben elkészült az egységes antidiszkriminációs törvény koncepciója, cikkükben – még a kodifikáció előtt - a gyakorlati alkalmazás szempontjából általuk kulcsfontosságúnak tartott problémákat vetnek fel. Elemzésükben négy kiemelkedő jelentőségű témát vesznek górcső alá: a személyi hatály, a megfordított bizonyítási teher, a létrehozni kívánt szervezet, és a szankciórendszer kérdését. A személyi hatály kapcsán az állami és magánszféra vonatkozásában vizsgálják a tervezetet, amely lényegesen korlátozóbb álláspontot foglal el a magánjogi jogviszonyok tekintetében. A szerzők problematikusnak találják, hogy a koncepció bizonyos fokig összemossa a személyi és tárgyi hatály kérdését: a tervezet hol az egyik, hol a másik felöl közelít az érvényesítéshez. Kérdésként vetik fel azt is, hogy egyes magánjogi jogviszonyok tekintetében milyen szinten érvényesüljön a törvény hatálya. Példaként hozzák fel azt a szituációt, amikor magánszemély saját lakását albérletbe kívánja kiadni. A szerzők szerint más megítélés alá eshet, ha a tulajdonos saját ismerősei körében keres bérlőt, akár nyílt diszkriminatív szempontok alapján, mint ha nyilvános hirdetésben ajánlatot tesz közzé. A bizonyítási teher megfordulása kapcsán a szerzők úgy vélekednek, hogy a diszkrimináció valószínűsítésére az irányelvek által előirányzott előzetes szűrőnek a hazai alkalmazása megakadályozhatja az esetleges visszaéléseket, és lecsillapíthatja a magyar jogásztársadalom ellenkezését. Álláspontjuk szerint a fordított bizonyítási teher intézményének szakmai elfogadtatása szempontjából az volna kedvező, ha megdönthető vélelemként kerülne megfogalmazásra, mivel ez a magyar jogban már bevett jogtechnikai megoldás. A szerzők javaslata az, hogy a törvény a büntetőeljárás mellett csak a szabálysértési eljárásokban zárja ki a fordított bizonyítás lehetőségét, az államigazgatási eljárásban – lévén a felállítandó Egyenlő Bánásmód Bizottság (EBB) is ez alapján jár majd el – a bepanaszoltnak kelljen bizonyítania, hogy nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést. A szerzők részletesen elemzik a tervezetnek a felállítandó EBB-vel kapcsolatos rendelkezéseit, külön megvizsgálva, hogyan viszonyul majd egymáshoz a bírósági és a hatósági eljárás. Rendkívül problematikusnak találják a koncepció azon részét, amely szerint a Bizottság nem járhat el, ha az előtte bejelentett hátrányos megkülönböztetés miatt bírósági vagy büntetőeljárás indult, illetőleg a Bizottság eljárását megszünteti, ha a vizsgálat megkezdése után bírósági eljárás indult. A szerzők javaslata az, hogy az EBB ne járjon el, ha az ügyben már bírósági eljárás zajlott le, eljárását azonban ne szüntesse meg, hanem csak függessze fel, ha a bírósági eljárás a saját vizsgálatának megkezdését követően indult. Az EBB által lefolytatható vizsgálati módszerek kapcsán a helyszíni vizsgálatot és a tesztelést tartják érdemesnek arra, hogy cikkükben kiemeljék. A tesztelés módszerét álláspontjuk szerint külön szabályozni kellene, illetve érdemes lenne az eljárásjogi jogszabályokban rendelkezni róla. A szerzők végezetül felhívják a figyelmet arra, hogy a törvény hatályának tételes megállapítása, a bizonyítási teher megfordulását lehetővé tevő vélelem megfogalmazása, az EBB státusának tisztázása, és a szankciórendszer kimunkálása nélkül a koncepció által létrehozni kívánt intézmények működése akadozni fog, és jelentősen ronthatja a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés általános társadalmi megítélését.

 

§         Zlinszky János: Gondolatok egy koncepció kapcsán

Fundamentum 2003. 2.

/ http://157.181.181.13/dokuk/03-02-11.pdf /

 

A szerző cikkének bevezetőjében azt veti fel, hogy álláspontja szerint az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság gyakorlata révén számos vonatkozásban kibontott 70/A §-a az egyenlőtlenségek alkotmányos kiküszöbölése terén részletes és teljes eligazítást nyújt. Úgy véli, alkotmányos szinten nem lehet többet törvényi, normatív szöveggel kimondani, mint amennyit az tartalmaz. Álláspontja szerint az igazi veszélyt ma már az jelenti, hogy „mindenféle jogviszonyban” büntetni és tiltani kívánjuk a diszkriminációt, és nem az, hogy hézagosak lennének a jogszabályok e téren. A nemzetközi szinten is jelentkező „túlzó törekvések” alkalmasak a politikai hangulatkeltésre – mondja Zlinszky. Felveti azt is, hogy a büntetés lélektanilag nem hat a társadalomra, miközben a diszkrimináció elkerülésének előfeltétele a társadalmi elfogadás, megbékélés. Az esélyegyenlőségi koncepció kapcsán úgy vélekedik, hogy az egész jogalkotás sikerének kulcsa abban a tételben rejlik, miszerint a diszkrimináció tilalma közjogi kérdés, közjogi viszonyokra vonatkozik, és ott az egész jogrendet át kell hatnia. Nem ütközhet azonban a magánjog területén az emberi méltóságból levezetetten érvényesülő magánautonómiával, a szabad ember választási és döntési szabadságával. A szerző szerint a koncepcióban nevesített családjogi jogviszonyok mellett a szerződéskötés szabadságát sem korlátozhatja a törvény: magánszemély azért nem vonható felelősségre, mert nem cigány árustól vásárolt a piacon. Aggályosnak tartja azt is, hogy a koncepció gyakorlati rálátás nélkül próbálja szabályozni azokat a területeket (pl. munkavállalás, oktatás, áruk forgalma és szolgáltatások nyújtása), amelyeken tilalmazza a hátrányos megkülönböztetést. A közvetett diszkriminációval kapcsolatban úgy vélekedik, hogy a mögött általában józan és reális társadalmi indokok állnak. A közvetett diszkrimináció jogi megragadása egyébként is aggályos szerinte. Nem tartja indokoltnak azt sem, hogy a tervezet alapján létrehozzon a kormány egy önálló testületet, amely a hátrányos megkülönböztetés miatt benyújtott panaszok alapján eljárna. Ha mindenáron külön szervben gondolkodunk, akkor egy szakbíróság felállítása lehet a megoldás. Zlinkszki a bizonyítási teher megfordítását abszurdnak tartja és határozottan elutasítja. Álláspontja szerint az intézmény bevezetését követően társadalmi békétlenség, magánbosszú, a „tanárok és következetes vezetők zaklatása” állna be, ami megengedhetetlen. A szankciórendszerrel kapcsolatban ugyanezt gondolja: annak alkalmazása társadalmi békétlenséghez, „lumpen elemek biztatásához” vezetne. A szerző szerint a diszkrimináció ellen elsősorban szociális eszközökkel, tanulmányi ösztöndíjakkal, szociális lakásokkal, egészségügyi propagandával és szociális munkalehetőségekkel lehet és kell fellépni.

 

§         Bitskey Botond: Antidiszkrimináció és egyházi autonómia

Fundamentum 2004. 2.

/ http://157.181.181.13/dokuk/04-2-05.pdf /

 

Bitskey Botond tanulmányában azt a hézagot igyekszik pótolni, amely az antidiszkriminációs törvény koncepciójával kapcsolatos vitákban az egyházak autonómiájának kérdésében keletkezett. A szerző szerint ugyanis érdemes megvizsgálni azt is a koncepció elemzése során, hogy az antidiszkriminációs törvényi előírások hogyan érinthetik majd az egyházak autonóm működését. A cikk bevezetésében Bitskey az egyházak autonómiájának jogi korlátait vizsgálja, végigvéve a vonatkozó jogszabályokat, elsősorban a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvényt (Lvt.). Bár az Lvt. megállapítja, hogy az egyházak belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatatására állami kényszer nem alkalmazható, hivatkozva azonban a Ptk. és az Alkotmánybíróság megállapításaira felhívja a figyelmet arra, hogy az egyház és a vele állami jogszabályokon alapuló személyek közötti jogviszonyok „világi” jellegűek. Ennek értelmében az egyházi jogi személyek polgári jogi szerződéseket köthetnek, polgári jogi igényeket érvényesíthetnek, így velük szemben is fel lehet lépni ilyen jellegű keresettel. Mivel a Ptk. tartalmaz a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, nem kizárt tehát Bitskey szerint, hogy az egyházzal, mint jogi személlyel szemben a világi (állami) bíróság előtt a személyhez fűződő jogok megsértése miatt polgári jogi igényt lehessen támasztani. A szerző ezt követően konkrétan megvizsgálja, hogy az Ebktv. vonatkozó rendelkezései hogyan, illetve mely esetekben szabhatnak határt az egyházak autonómiájának. Részletesen vizsgálja az egyházi jogi személyeknek a foglalkoztatással, illetve közszolgáltatással kapcsolatos viszonyait. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az egyházaknak a hitéleti tevékenységével összefüggő jogviszonyai tekintetében az Ebktv. még könnyítést is hozott az Mt. munkáltatókra vonatkozó, az egyenlő bánásmód követelményének megtartásával kapcsolatos korábbi szigorú szabályai tekintetében. Összefoglalva a szerző kifejti, hogy az egyházak nem állnak a törvényeken kívül, bizonyos jogviszonyaikban kötelesek megtartani az állami rendelkezéseket, „világi” jogszabályokat. Az Ebktv. hatályba lépése nem jelent érdemi változást az egyházak tekintetében az antidiszkriminációs tilalom szempontjából. Szem előtt kell azonban tartani azt is, hogy az „ellenoldalon” ugyancsak alapjogi aspektusok vannak. Jogvita esetén az egyházi jogi személyek élhetnek a törvény adta általános, illetve speciális kimentés lehetőségével. A konkrét ügyekben a bíróságok feladat lesz majd egyfelől megvédeni az egyházak szuverenitását az illetéktelen és jogellenes beavatkozástól, másfelől biztosítani az alkotmányos alapjogokat.

 

§         Kárpáti József: Az utolsó próbatétel. Ítélet a Háttér Társaság

     kontra Károli Egyetem ügyében

Fundamentum 2005. 3.

/ http://157.181.181.13/dokuk/05-03-09.pdf /

 

A cikk aktualitását a Legfelsőbb Bíróság 2005 nyarán hozott ítélete adta, amely az első magyar közérdekű igényérvényesítés alapján benyújtott kereset nyomán indult eljárásban született. Az akkor még újdonságnak számító Ebktv. alapján indított kereset ténybeli alapja az volt, hogy az Egyetem Kari tanácsa tézisgyűjteményt készített majd tett közzé a www.reformatus.hu oldalon a homoszexualitás kérdéséről A homoszexualitásról címmel. A szerző szerint a tézisgyűjtemény etikai, morális kérdésként közelít a melegekhez, kifejezetten kirekesztő kijelentéseket is megfogalmazva. A felperes, mint kiemelkedően közhasznú szervezet annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes A homoszexualitásról című téziseivel megsértette a melegek, mint társadalmi csoport egyenlő bánásmódhoz való jogát. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság a keresetet elutasította, amely ítéletet aztán a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyott. A szerző szerint az ítélet azért is jelentős, mert a bíróság az antidiszkriminációs törvény számos elemét értelmezi elvi jelentőséggel. A szerző ezt követően cikkében részletesen elemzi az ítéletet abból a szempontból, hogy az  mit mond az Ebktv. személyi és tárgyi hatályával, illetve a közérdekű igényérvényesítés feltételeivel kapcsolatban. Kárpáti felhívja a figyelmet arra, hogy jelen eljárás alapján úgy tűnik, a közérdekű igényérvényesítés jogosultjának a diszkrimináció bekövetkezésének lehetőségére való hivatkozása önmagában megalapozza a perbeli legitimációt. A Legfelsőbb Bíróságnak a felperes állításával megegyező véleménye szerint az absztrakt jogsértésre való hivatkozással, és annak igazolásával, hogy a felperes a homoszexuálisok által alkotott társadalmi csoport képviseletét ellátja, jogosulttá vált az eljárás saját nevében történő elindítására. Az első és másodfokú bíróságok ítéleteinek legszembetűnőbb fogyatékossága a szerző szerint azonban az, hogy a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos modelljét próbálta erőltetni egy diszkriminációs tényállás feltárása és jogi értékelése során. Hiányolja továbbá Kárpáti azt is, hogy a bíróságok nem vizsgálták maradéktalanul az osztott bizonyítás kérdését. A szerző kitér még arra, hogy az LB mostani ítélete viszonylag széles körben foglalkozik az ún. melegjogokkal. Az egyik legfontosabb megállapítást éppen a homoszexualitásról, mint az emberi szexualitás egyik alternatívájáról teszi. A felülvizsgálati kérelem elbírálását követően meghozott végleges döntés kimondja, hogy a szexuális irányultság az emberi méltóság lényegéhez tartozik. A szexuális irányultság szerinti különbségtételre – folytatta a bíróság -, csak kivételes indokok alapján kerülhet sor. Az LB kifejtette azonban azt is, hogy az egyházi felsőoktatási intézmény hitéleti képzése szorosan összefügg az egyház hitbeli felfogásával, morális eszméivel, ezért az egyetem és annak alapító egyháza erre vonatkozó nézeteit az állam és intézményei nem bírálhatják felül. Összességében Kárpáti az LB ítéletét előremutatónak tartja, mivel az leszögezi, hogy a szexualitás az emberi személyiségi lényegi vonásának tekinthető, rámutat, hogy absztrakt diszkrimináció esetén is van mód közérdekű igényt érvényesíteni, és értelmezi az osztott bizonyítás teher intézményét, és az egyházak joghatóságának kereteit.

 

  • Farkas Lilla: A miskolci deszegregációs per első felvonása

Fundamentum, 2005. 4.

/ http://157.181.181.13/dokuk/05-04-11.pdf /

 

 

A cikk aktualitását az adta, hogy hazánkban elsőként született ítélet – a cikk megjelentetésekor még csak első fokon – olyan eljárásban, amelyet közérdekű igényérvényesítés keretében egy társadalmi szervezet roma gyerekek iskolai szegregációja miatt kezdeményezett a fenntartó önkormányzattal szemben. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) elsősorban azért döntött a közérdekű perlés mellett, mert álláspontja szerint a közoktatási intézményben tanuló gyerekek és szüleik joggal tarthatnak megtorlástól, amennyiben főszerepet vállalnának – azaz saját nevükben pereskednének – az általános iskola, illetve a fenntartó önkormányzat ellen. A szervezet pereskedési stratégiájának ismertetése során a szerző kitér arra, hogy el kellett dönteni, hogy a CFCF kit pereljen, milyen alapon, milyen tényállás mellett, és a deszegregáció elérése érdekében hogyan fogalmazza meg kereseti kérelmét. A szervezet a szakértői vélemények meghallgatása után az iskola-összevonások eredményezte összehasonlíthatóság miatt választotta Miskolc Város Önkormányzatát alperesül. A felperes keresetében annak a megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy több iskola gazdasági és igazgatási integrációja során a beiskolázási körzethatárokat nem módosította, a hátrányos helyzetű és roma gyerekeket jogellenesen elkülönítette, illetve a szegregációt fenntartotta. Mindezzel alperes megsértette a felperes által képviselt hátrányos helyzetű tanulók egyenlő bánásmódhoz való jogát. Kérte megállapítását annak is, hogy az alperes az alapító okiratban foglaltakkal ellentétben nem tesz meg mindent az integráció megvalósításának érdekében. A perben tanúmeghallgatást nem folytatott le a bíróság, és szakértőket sem jelölt ki. Mind az alperes, mind a felperes saját szakértőire hivatkozott. Az alperes adatvédelmi szabályokra hivatkozva megpróbálta megtagadni a név nélkül kért, statisztikai bizonyításhoz szükséges etnikai származásra és hátrányos helyzetre vonatkozó adatok szolgáltatását. A bíróság azonban utóbbiak vonatkozásában – egyetértve a felperesi érveléssel – elutasította az alperesi hivatkozást azzal, hogy a hátrányos helyzet nem tartozik a különleges adatok körébe. A három tárgyalási napot követően az első fokon eljáró bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében mindenekelőtt rámutatott arra, hogy az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód megteremtése fontos társadalmi célkitűzés. Jelen esetben azonban a bíróság csupán azt vizsgálhatta, hogy az alperes betartotta-e a vonatkozó jogszabályokat eljárása során, vagy sem. A közérdekű igényérvényesítés kapcsán a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a felperes szervezetet a hátrányos helyzetű gyerekek tekintetében nem illette meg a keresetindítás joga, mivel a hátrányos helyzet nem tekinthető az emberi személyiség lényegi vonásának. A bíróság szerint az alperes azzal, hogy gazdaságilag és igazgatásilag integrálta a szóban forgó iskolákat, nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét. A szakmai integráció megvalósítása az egyes oktatási intézmények feladata. Az alperes az ezzel kapcsolatos pedagógiai program jóváhagyását nem tagadhatta meg, mivel azok jogszabályt nem sértenek. Az alperes a bíróság szerint bizonyította, hogy a jogszabályok által előírt kötelezettséginek eleget tett, felperes ezzel szemben az általános megállapításokon túlmenően semmilyen konkrét bizonyítékkal nem tudta az alperes tevőleges magatartását bizonyítani, amely alapján a jogsértés megállapítható lett volna. A szerző nem csak az ítéletet, de a CFCF által benyújtott fellebbezést is ismerteti.  E szerint a bíróság által hivatkozott szakmai integrációt az intézmények a fenntartó önkormányzat helyes döntései híján nem tudják megvalósítani. Az önkormányzat a beiskolázási körzethatárok módosításának elmulasztásával nem hozta az intézményeket olyan helyzetbe, hogy a Közoktatási törvény (Kotv.) vonatkozó rendelkezésének megfelelő pedagógiai programot dolgozhasson ki és hajtson végre. A körzethatár-összevonással kapcsolatos mulasztás a telephelyi iskola környezetében élő gyermekeket, köztük elsősorban roma gyerekeket hátrányosabb helyzetbe hozta. A hátrányos helyzettel kapcsolatban a felperes szervezet kifejtette, hogy megítélése szerint a velünk született, ill. később önhibánkon kívül keletkezett helyzeteket, amelyeknek megléte személyiségünk kialakulását a külső környezet visszajelzései miatt is alapvetően befolyásolja, tekinthetjük a személyiség lényegi vonásának.

 

  • Fehér Füzet

Másság Alapítvány, NEKI, Bp. 1995-2006. / www.neki.hu /

 

A Másság Alapítvány által működtetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) 1995 óta jelenteti meg Fehér Füzet címen éves beszámolóját. A minden évben megjelenő kiadványban elsősorban azokat a jelentősebb diszkriminációs ügyeket ismerteti, amelyekben közigazgatási vagy bírósági eljárásra került sor a szervezet kezdeményezésére. Az Iroda olyan embereknek nyújt jogi segítséget, akiket származásuk, etnikai hovatartozásuk miatt ér jogsérelem. Ügyfeleinek kilencven százaléka roma származású, akiket az élet legkülönbözőbb területein ért faji, etnikai diszkrimináció. A munkaügyi, vendéglátó-ipari, szociális, egészségügyi, oktatási, stb. jellegű esetek ismertetése mellett a szerzők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy feltárják az egyedi ügyek általános tanulságait, rámutassanak a jogvédő munka nehézségeire, akadályaira, illetve az időnként tapasztalható hibás jogalkalmazói gyakorlatra. A kiadványban az Iroda az ügyeken túl beszámol adott évi programjairól, esetenként kutatási eredményiről, vagy az aktuális hazai antidiszkriminációs politika helyzetéről, hatásairól. Az aktuális helyzetjelentés mellett a Fehér Füzet a vonatkozó jogszabályok, jogi eljárási lehetőségek elemzésének gazdag forrása. A kiadvány hazánkban az egyetlen rendszeresen megjelenő civil kisebbségi jogvédő beszámoló, amelyet a hazai antidiszkriminációs pereskedésben legtöbb tapasztalattal bíró szervezet jegyez.

 

  • Esélytelenül. Faji alapú megkülönböztetés a munkaerőpiacon

Szerkesztette: dr. Bodrogi Bea – Iványi Klára

Másság Alapítvány, NEKI, Budapest 2004. / www.neki.hu /

 

Az Európai Unió támogatásával megjelent, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda munkatársai által készített kiadvány témája a munkaerőpiacon megnyilvánuló, etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetés. A könyv első fejezete történelmi áttekintést nyújt a romák társadalmi és munkaerő-paci helyzetéről a dualizmus korától napjainkig. Ezt követően a szerzők ismertetik a diszkrimináció tilalmára vonatkozó, a foglalkoztatás területét érintő akkori hatályos jogszabályi környezetet, illetve ennek a jogvédelemmel kapcsolatos aspektusait. A kiadvány számos, a NEKI-ben megfordult gyakorlati példán, eseten keresztül járja körbe, hogy az akkori jogi szabályozás milyen lehetőségeket nyújtott, vagy épp hogyan gördített akadályokat a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak jogérvényesítése útjába. A szerzők javaslatokat is fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy a munkaerőpiac működésében szerepet kapó munkaügyi kirendeltségek, munkaügyi felügyelőségek milyen módon tehetnének azért, hogy a romákkal szemben sajnos nagyon gyakran alkalmazott hátrányos megkülönböztetések száma csökkenjen, a cigány származású munkavállalók elhelyezkedési esélyei növekedjenek.